Amikor úgy érzed, egyedül vagy..

Van az a pont, amikor egyszerűen elfáradsz.

Amikor már nem tudsz sírni, nem tudsz magyarázni, és nem akarsz több esélyt adni senkinek.

Mert úgy érzed, már minden darabod odaadtad valakinek, aki sosem fogta meg a kezed igazán.

Aki látott téged összetörni, és mégsem maradt.

És ilyenkor nem csak a másikban csalódsz.

Csalódsz magadban is.

Mert azt hitted, erősebb leszel.

Azt hitted, hogy most már máshogy lesz.

De valójában minden egyes törésnél egyre nehezebb hinni abban, hogy egyszer még boldog leszel.

Sokszor nem is a szakítás fáj igazán, hanem az, ahogy elveszíted önmagad közben.

Mert annyira próbáltál szeretni, megérteni, megtartani valakit, hogy közben te magad lettél a háttérzaj, a senki.

És amikor ez leesik, az fáj a legjobban.

Mert akkor jössz rá, hogy valójában te sem bántottad őt, csak túl sokat adtál magadból annak, aki nem kért belőle.

De tudod mit?

Nem ez az utad vége.

Ez az újjászületésed kezdete.

Az a pillanat, amikor már nem könyörögsz a szeretetért, hanem megtanulod magadnak megadni.

Amikor nem másban keresed a biztonságot, hanem belül építed újra.

Amikor már nem akarsz megfelelni senkinek, csak végre önmagad lenni.

És ha most még fáj, ha most még nem látod a kiutat, tudd, hogy nem vagy egyedül.

Mert pont ezért született meg a LélekKÖR.

Egy tér, ahol megtanulhatod újra szeretni önmagad, ahol lassan, lépésről lépésre visszakapod a hitedet, az erődet, a nőiességedet.

Ahol megértenek, nem ítélnek.

Ahol nem kell "erősnek lenned", csak jelen lenni, és engedni, hogy a lelked gyógyuljon.

Mert nem az a cél, hogy soha többé ne sérülj meg, hanem az, hogy már ne veszítsd el önmagad közben.

Szeretettel,
Dodeszmagic✨